TOP termékek
Kategóriák
Termékajánló
Forgalmazott márkáink







 

       

Virtuális túra Carp Dream Lake


 

Zadravec Baits Team (HU)

Hírlevél
Cikkek,Érdekességek
2016.03.13 15:37

Misel Zadravec: Pontykalandok Ausztriában és Spanyolországban

Mišel Zadravec és Sandro Zadravec írása "...A pontyoknak megvolt a reggeli-, ebéd- és vacsoraidejük. Így többször előfordult, hogy mind a hármunknak egyszerre volt kapásunk…”

 

Október végén Sandro fiammal ismét meglátogattuk az osztrák FZZ tavat, utána pedig november második felében a spanyol Ebro folyót. Csak ez utóbbi utazásunkhoz csatlakozott Tomi barátom is Magyarországról, így ő még nem lehetett ott, a kapitális pontyokkal vívott ausztriai küzdelmeknél...

 

 

 

Nehéz harcok
Heten foglaltuk el a tavat, mindannyian egy oldalról horgásztunk. Az időjárástól egy kicsit meg is ijedtünk, hiszen a hőmérő higanyszála nem ment 0 Celsius-fok alá, ami ebben az időszakban nem igazán jellemző. A horgászatot hétfő reggel kezdtük, addig különböző taktikai kötéseken kísérletezgettünk a minél sikeresebb halfogás reményében. A tó nagy halairól és intenzív látogatottságáról híres, ezért előfordul, hogy több napon keresztül -vagy akár hetekig is- „csendben vannak” a halat. Én – mint mindig – a leghagyományosabb kötés mellett döntöttem, és 16 mm-es bojlival csaliztam. Horogból 2-es számút választottam, egyébként azt használtam egész éven át. Elhatároztam, hogy iszapos talajon fogok horgászni, ezért csalinak két szem bojlit fűztem fel – mindkettőnek a negyedét levágtam, így hóemberhez hasonló bojli jött létre. Sandro is hasonlóan gondolkodott, csak ő a bojlikat egészben hagyta.

 

 

 

Már az első napon megmutatkozott, hogy jól cselekedtünk. Az egész tavon csak mi ketten fogtunk halat. Az általunk fogott három szép ponty ugyan nem volt kapitális méretű, de ezen a tavon minden zsákmánynak örülni kell. Második nap elhatároztam, hogy az egyik boton kicserélem a csalit és a végszereléket: a horog méretét 4-esre csökkentettem, és csak egy fél szem fehér színű Squid pop-up bojlit (újdonság), illetve egy fél szem Winter competition bojlit Smoked sausage (újdonság) ízben tettem fel. Ez telitalálat volt. Este hatkor megszólalt a kapásjelzőm, és egészen a bevágásig sípolt. Sandroval gyorsan csónakba ugrottunk, és megkezdődött a harc, amely kb. 30 percig tartott. Ahogy a halat megszákoltuk mindjárt gondoltam, hogy közel jár a 30 kilóhoz. Reméltem, hogy ez lesz az új egyéni rekordom; alig bírtam kivárni, hogy lemérjük. A digitális mérleg 28,15 kg-ot mutatott.

 

Irány az Ebro!
Az Ebróról rengeteg mindent lehet hallani, talán nincs is olyan harcsa-, vagy pontyhorgász, aki ne ismerné ezt a folyót. Sokan azt gondolják, hogy ott csak pellettel lehet halat fogni – ez komoly kihívást jelentett, ugyanis rettentően érdekelt, hogy tényleg így van-e. Indulás előtt ezért elhatároztam, hogy én ott is csak bojlival fogok horgászni, még akkor is, ha nem fogok semmit. Magyarországi barátom, Tomi is csatlakozott hozzánk, aki ott az új Monster Carp bojli sorozatot tesztelte, amely majd a jövő év elejétől lesz kapható a horgászboltokban. Ha már Ebro, vittünk hát egy harcsázó botot is. Engem a harcsa nem igazán érdekelt, de Sandro és Tomi mindenképpen nagy harcsát akart fogni.  Eljött az indulás napja. Mondanom sem kell, hogy az autónk rendesen meg volt pakolva, amikor 16:00-kor nekivágtunk az 1860 kilométernek. Az út az egész Szlovénián, Olaszországon és Franciaországon át vezetett, míg végre a spanyol Barcelona mellett a híres folyóig nem értünk. Caspe városban vettük meg az engedélyeket – számunkra érdekességként hatott, hogy a jegy 12 hónapra csupán 11 euróba kerül… Megálltunk még egy horgászboltban is, ahol Tomi vett valami apróságokat a harcsa horgászathoz. Csalit nem kellet venni, hiszen a Carp Zoom ellátott bennünket harcsázó bojlival és pellettel. Rövid városnézés után elindultunk az Ebro felső részére, oda, ahol Tomi a nyáron már horgászott a barátaival.

 

 

 

Óriások elsőre
A sátrakat gyorsan felállítottuk, hogy sötétedésre készen legyünk a táborral, de már nagyon fáradtak voltunk, így a botok első este a kocsiban maradtak. Másnap viszont már korán reggel nekiláttunk a munkának. A folyó radarozása után (ami 0–8 méteres mélységet mutatott) elhatároztuk, hogy pontyra 3-4 méter mélyen fogunk horgászni, a harcsának szánt csalit pedig egy víz alatti szikla mellé raktuk le egy nagyobb mélyedésbe – erre még 1 kg 30 mm-es bojlit és 4 kg Red és black halibut pelletet is szórtunk. Az első kapásra csak fél órát kellet várnunk: Sandro kapásjelzője sípolt, jóllehet még nem is végeztünk valamennyi bot előkészítésével. A meglepetés azonban csak még nagyobb lett, amikor a pontyot lemértük: 22,10 kg – ez az Ebrón is szépnek számít!

 

 

 

Fényképezés és egy kis magyar pálinka után folytathattuk a munkát úgy, ahogy reggel elgondoltuk. Délutánra el is készült minden, pihenhettünk egy kicsit este fél tizenegyig. Ekkor viszont a harcsás boton szólalt meg a kapásjelző. Az első kapás így Tomié lett. Fél órás harc után az 500 grammos boton, 100 kg-os fonott zsinór és 5/0-ás horgon egy óriasi, 2,3 m-es harcsa pöffeszkedett. Nem is bírtuk lemérni, de egy ilyen hosszú példány biztosan 80 és 90 kg között lehet…

 

A 16-os bojli is bizonyított

Az első nap tehát több mint kitűnően végződött, igaz, nem volt sok kapás, de a két kapitális hal sokat jelentett. Éjjel elmaradt az érdeklődés – ezt nem vártuk, elvégre más tavakon az éjszakák halakat szoktak hozni. Reggel újból beszórtam 15-20 kilónyit 16 mm-es bojlit és vártunk.Nemsokára kapás volt, ezúttal az én botomra, megbirkózhattam hát egy helyi ponttyal, majd sikeresen megszákoltam. Rögtön láttuk, hogy nagyon szép hal, a mérlegelés pedig pontosan megmutatta, hogy őkelme 19,40 kg-osra nőtt. (Ismét egy kapitális ponty, ami a 16 mm-es bojlit szedte fel.)

 

 

 

Bebizonyítottuk, hogy nem csak pellettel lehet az Ebron halat fogni, mint ahogy azt többen mondták. Ezért is indultam el erre a túrára, hogy saját magam is próbára tegyem a mendemondákat. Persze mi is kipróbáltuk a 30 mm-es oldódó bojlikat és a 20 mm-es fúrt pellettet, de az eredmény mindig harcsa volt. Sandro és én már jegyeztünk szép spanyol pontyokat, így Tomi volt a soros… és láss csodát: épp neki lett kapása. A 17 kilós ponty ismét 16 mm-es bojlit vett fel, mégpedig a Monster Carp sorozatból.

 

 

 

A végére belendülve
A napok gyorsan múltak. A kapások egymás után sorakoztak este hatig, azután nyugodtan aludhattunk reggelig… persze ha a harcsára nem lett volna bedobva botunk – ez a kapásjelző legalább kétszer szólalt meg éjszakánként; Sandronak és Tominak sok munkát adva. A harcsák úgy 50 kg körül voltak, de csütörtökön – ebédidőben – ismét egy kosárlabdázó méretű 2,3 m-es bajszost húztunk a partra. Ahogy közeledett kirándulásunk vége, persze több mindenre is rájöttünk: A pontyoknak megvolt a reggeli-, ebéd- és vacsoraidejük, így többször előfordult, hogy mind a hármunknak egyszerre volt kapásunk! Sokat fogtunk belőlük 16 és 18 kg között. Érdekes, hogy itt nehéz összeakadni 10 kg alatti példánnyal, talán nehezebb is, mint 20 kg fölöttivel. Fiamnak például sikerült húszon felül fogni kettőt, de tízen alul egyet sem.

 

Megállapítottuk, hogy a folyón a hétnapos horgászat túl rövid, hiszen a kapások a vége felé váltak egyre sűrűbbé. Az utolsó nap bizonyult a legszebbnek, amikor jóformán futószalagon jöttek a szép halak. Sajnos a kötelezettségek és a munka várt ránk odahaza, útra kellet kelnünk. A megszerzett tapasztalatok alapján, nagyobb sikerekre számítva már a hazafelé úton a jövő évi visszatérésünket terveztük a csodálatos és titokzatos Rio Ebrora.

 

 

 

Misel Zadravec

Webáruház készítés