Irány a távoli Carp Dream Lake.. (Kohony István)

Közel 400km-el a hátunk mögött, Július 28.-án, szombat reggel érkeztünk meg cimborámmal, Robival a Tornyiszentmiklóson található Carp Dream Lake-re.
Bejelentkezés valamint egyeztetés után, egy gyors kávé elfogyasztása mellett döntöttünk, kicsit szusszantunk a pár órás autókázás fáradalmait kipihenve.
Az előttünk elterülő 16ha nagyságú kavicsbánya tó szépségével és panorámájával azonnal lenyűgözött mindkettőnket, talán a partközeli pontyugrás az, ami megtörve a bámészkodást és a csendet, rántott vissza minket a valóságba.



Szabály, hogy a helyünket nem foglalhatjuk el mindaddig, még az ott tartózkodó horgászok át nem adják nekünk, illetve a büfénél a váltás meg nem történik.
Szerencsénkre az előttünk lévő csapattal az ismeretség nem újkeletű, így begurulhattunk hozzájuk a kettesre miközben ők, már a pakolással és felszerelésük rendezgetésével voltak elfoglalva.
Próbáltunk pár infót kicsikarni Fecóéktól a helyet, valamint a működő csalikat illetően, de az ő tapasztalataik a hét folyamán is eltérőek és változatosak voltak.
A túrájuk végére az édesebb jellegű bojlik, valamint a pop up volt, amivel eredményeket értek el, több helyen is próbálkoztak, helyezték ide-oda a szereléket..

A kezdetek:
A felszerelés összeállítása során a főzsinór végére 0,55-ös előtét zsinórt kötöttünk, mivel a mederben megtalálhatóak kisebb törések, azon pedig a megtelepedett kagylók és csigák sokasága, amiről tudjuk, igazi kis borotva pengeként képesek elmetszeni a zsinórunkat, meghiusítva ezzel a fárasztás kimenetelét.
Szerelékeink végén 120-140gr-os, elhagyós súlyokkal és kavicsokkal is dolgoztunk, mivel a meghorgászandó távolság is 50 és kb, 140-150 méter között lehetett, váltakozó vízmélységekkel egybekötve..
Ami a horgokat illeti a bojli méretéhez igazodtunk, ez 4-es, 6-os méretben értendő, hagyományos line aligner előkékkel, bevonatos és natur előkezsinórokra megkötve.
Csalizás terén nem kötöttünk kompromisszumot, eleve a dupla 20-as, 24-es, 28-as golyókra készültünk.

Etetés, helykeresés..
Az etetés összeállításánál két különböző mix-et alkalmaztunk, szerettünk volna pár bányatavi Amurt is a partra csábítani.
Az Amurokra nagy mennyiségű kukorica és tigrismogyoró, valamint a Happy Carp Sweet mix etető bojliból készítettünk mixet, bajszos barátaink számára pedig, Natur Fish és Halibut pellet keveréke alkotta a bojákra valót.



Gyorsan a csónakba került minden ami szükséges, majd elindultunk feltérképezni a helyeket, de rögtön szembesültünk egy komoly problémával:
A kis androidos "halradarunk", ami a meder felkutatását nagyban segítette volna, nem volt hajlandó együtt működni a jelenlegi android verziókkal a telefonunkon..(radar kilőve)
Tapogató rúd nem állt a rendelkezésünkre, ugyanis a kis Caddy puttonya is korlátolt hossz és belmagassággal rendelkezik, amit rendesen kis használtunk induláskor..
Nem maradt más hátra, rögtönöznünk kellett, és a H-bójákat használtuk mélység mérésre, valamint a szemünkre és a megérzéseinkre hagyatkozhattunk..
A H-bójáink egyébként 3,80-4, 4,80-as mélységek felett ringatóztak, amik csak támpontonként szolgáltak a túra során, botonként alapozó etetésnek kb, 3 és 5kg közötti mixet szórtunk szét, elég nagy területen..
Az időjárásról annyit, hogy a nap gyorsan 30 fok fölé melegítette fel a levegőt, ami csak éjszaka 22:00-tól volt elviselhetőbb, de az alacsony légnyomás, már csak hab volt a tortánkon..
Azon már végképp nem csodálkoztunk, hogy a víz felszíne a gyilkos napsugaraknak köszönhetően, 25-27 fokra melegedett fel, fittyet hányva az Észak/Észak-Keleti irányból érkező gyenge hullámokra.



Jöhetnek a botok...
Miután kikászálódtunk a csónakból rögtön rájöttünk arra, hogy a két parti etetésünk (Amuros) szinte megdobható távolságon belül található, stégről nézve jobb és bal oldalt, de a távolabbi és túloldalt kialakítottakról már nem mondhatjuk el igazán, lesz csónakázás rendesen..
Mivel a Vip sziget a stégünktől jobbra esett, ide Robi Amuros botja került, megosztozva a kis öböl ezen részén a Szlovák kollégával, viszont másik két H-bójája, már a szektor jobb oldali határát jelző tábla irányába helyezkedett el, mintegy 120 és 140 méteres távolságban.
Nekem az Amuros szerelékem a bal oldalt helyezkedett el, 45-50 méteres távolságra, partszéltől viszonyítva kb 20 méterre bent a mederben, másik két H-bójám a szektort jelző táblával szemben és tőle úgy 30 méterre jobbra, szintén 120-140 méterre a stégtől viszonyítva.
Ezzel gyakorlatilag le is fedtük a rendelkezésünkre álló vízfelületet, minden botunk más mélységben és távolságban várta a halakat..



Csalizás tekintetében nem válogattunk, előkerültek a Carp Dream, Scorpion Chili, Squid Demon szériák..
Az Amuros botokra dupla 20-as, édes jellegű bojli került, még a többi szerelékre 24-es, dupla és tripla 20-as fűszeres, valamint büdös, májas jellegű variációkat fűztünk.



Mire végeztünk, lassan kora estére váltott a délután, botok a helyükön, swingerek a zsinóron, jelzők beélesítve..
Eldöntöttük, amennyiben megússzuk akció nélkül, nem frissítünk és szállunk vízre reggelig, inkább bevárjuk a Pontyokat nyugodtan, és pihenten vágunk neki a második nap reggelén..
Persze az Ember tervez, Isten meg végez alapon, máshogy alakult az este, elégedetten nyugtáztuk a merítőkön, ruházaton megtapadt Dévér nyálkát, rámutatva arra, hogy itt bizony a fehér hal állomány is szereti képviseltetni magát, mármint ami az etetést és a csalikat illeti..
Az első éjszaka pár keszeget leszámítva nyugodtan telt, kipihenve az előző nap fáradalmait, frissen ébredtünk.



Épp túl voltunk a reggeli coffein bevitelen, amikor egyszer csak megjelent a táborunknál egy gyönyörű Vizsla, majd gazdája Mišel is.
Kölcsönös üdvözlés, majd próbáltunk pár információt beszerezni a mestertől, hátha okosabbak leszünk az előttünk álló pár napot és a Potykákat illetően.
Az instrukciók meghallgatása után, kitértünk röviden a Dévérek jelenlétére, amire csak annyit mondott nekünk, szép nagy és jó a fehér hal állománya is a víznek, van 5kg feletti is benne.



A továbbiakban bekalkuláltuk a csalizási és etetési stratégiánkba a fehér halat is, így a csalizások alkalmával bizony a dupla 24, dupla 28-as golyók is bevetésre kerültek.
A Pontyoknak szánt etetésre továbbra sem szórtunk a tigrismogyoró kivételével más magot, bízva abban a taktikában, hogy előbb vagy utóbb, de az etetésre érkező Pontyok leszorítják a hívatlan vendégeinket a pályáról.
Az is megfigyelhető volt, hogy amint felkerültek a fűszeres, vagy előre dippelt horog bojlik az előkékre, szinte azonnal rávetették magukat a Keszegek, amint az vizet ért.
Kezdtünk ráérezni arra, hogy itt bizony a Scorpion Chili széria lesz az, amivel labdába rúghatunk a Pontyokat illetően, így a továbbiakban már nem volt kérdéses, mi lesz az irányvonal a csalizást illetőleg..
A délelőtt és a délután sziesztával és sütögetéssel telt, hol az árnyékba, hol pedig a vízbe menekültünk, egy kis hűsölés reményében.




A nap már átbukott a faház melletti fák lombjai mögött, amikor lefrissítettük a szerelékeket, ráetettünk a helyeinkre, bízva abban, hogy az éjszaka meghozza a változást.
Vacsorára felmelegítettük a konzerveket, röviden kielemeztük a napot egy kávé mellett, majd nyugovóra tértünk..
Úgy hajnal egy körül lehetett, amikor Robi középső jelzője felvisított, szakította ezzel félbe az alvásunkat.
Amint képbe kerültünk a történet felett, már ugorhattunk is a csónakba, mert a Ponty jócskán lehúzott a Banax dobján lévő zsinórból, majd lecövekelt a H-bója mögötti kicsi öbölben lévő, hínarasban.
Mire utólértük a tettest, már csak a leakadt szerelék várt minket hűségesen, ismeretlen ellenfelünk megszabadulván a horogtól, tovább is állt..
Valami gonosz akadó lehetett az öbölben, és ezt a halunk is jól ismerhette, ki is használta a szabadulási lehetőséget..
Némileg csüggedten értünk partot, majd ismét aludni tértünk.
Reggel az ébredés után, még mindig a hajnali akció és halvesztés volt a téma, de azt is tudtuk ezzel párhuzamosan, hogy eltaláltuk azokat a helyeket, ahol számíthatunk a Pontyok megjelenésére a táplálkozási útvonalukat illetően.
Az elméletünket tovább erősítette az is, hogy időközben szert tettünk egy kölcsön radarra, így átnézvén a bójáinkat nyugtáztuk, azok jó helyekre lettek letéve.



Holtidő..
Igen, mi is megtapasztalhattuk a túránk során, mit is jelent ez a fogalom.
Ugyanis az ominózus halvesztés után, három nap telt el a következő Ponty megfogásáig!
Nem csak mi jártunk ebben a cipőben, ugyanis a szomszédoknál is, 1-1 nap esemény nélkül telt el..
Tisztában voltunk azzal, hogy nem a víz adottságaiban kell keresni a hibát, sokkal inkább az időjárás az, ami keresztül húzza ilyenkor az ember számítását, egy túra során.
Ami ezeket a napokat jellemezte az a tartós és alacsony légnyomás, napközbeni kánikula és a 25-27 fokos vízfelszín.
Ráadásnak gyenge keleti, észak keleti szélirány volt a jellemző a teliholdas, világos éjjel pedig, még tovább emelte a szintet.
Rossz tanácsadó a bizonytalanság, már kicsit kezdtünk kételkedni a helyeinkben, amiket a bójáknak kiválasztottunk.
Próbáltunk a három napban egy-két tanácsot megfogadva a part közelébe horgászni, minimális kereső horgászatot lefolytatni, de ezek szintén nem hoztak eredményt.
A régebbi etetéseinket nem hagytuk fel, mindig szórtunk rá reggel és este attól függetlenül, hogy meghorgásztuk e vagy sem..



Derűre ború..
A harmadik, kapás nélküli éjszakán is túl voltunk, amikor a délután folyamán megjelent némi felhősödés, és a távolban halk morajlás adta tudtunkra, veri az ördög a feleségét...
Bíztunk abban, hogy talán egy jó zápor kicsit felfrissíti a levegőt, és a változó időjárás behozza a Pontyokat az etetésre.
Pár csepp esővel be kellett érnünk, mert amilyen könnyen jött, olyan gyorsan is távozott a zápor, minket csak a széle érintett..



Az estének már a standard etetéssel és csalizással vágtunk neki, mindketten a Chili széria golyóival csaliztunk.
Robi a 24-es méretet favorizálta leginkább, én maradtam a két szem 20-as méretnél, így indultunk neki az éjszakának.
Egy könnyű vacsora után nyugovóra tértünk, de hajnal kettő környékén megint felvisított Robi jelzője..
Szinte hihetetlen volt, hogy három napi csend után a vevő egység jelzésére riadunk!
Most egy pillanatot sem késtünk, futás a stégre, mert akció van.
Komoly ellenfél adta tudtunkra, hogy ő nem igazán érti a viccet, és bekért a zsinórból jó pár métert..
Kicsi huza-vona után megfordult, megindult a part felé, egész kezesen viselkedett, így nem kellett rámenni a vízre.
Miközben Robi szépen, óvatosan terelgette a halat a part közelébe, megszólalt a másik, távolabbi botjának jelzője..
Csőstől jön az áldás gondolhatnánk, Robi szólt rám, hogy kapás van, így ráemeltem a botra.
A távolba mutató bot spicce meghajolva és bólogatva adta tudtomra, ez is jó hal lesz!
Szerencsénk volt, egyrészt a páros fárasztást illetően, másrészről pedig azért, mert egyik halért sem kellet egyedül vízre menni.
Robi gyorsan megmerítette a halát, majd az úszó mérlegelőben vissza helyezte a vízbe, majd az én halam szákolásánál segédkezett.
Mindkét Ponty gyönyörű, mintha testvérek lennének.
Mérlegelésnél derült ki, hogy súlyuk 12,20 és 12,10 kg, közel azonosak.
Fotózás és fertőtlenítés után, mindkét hallat a stég melletti derékig érő vízben ringattuk addig, ameddig a fárasztást kipihenve és a vízhőfok ingadozását is átvészelve, önerejükből el nem úsztak.
(fontos dolog, hogy figyeljünk a mélyebb vizekben kialakuló hőrétegződésekre, mert ez kihat a pontyok szervezetére fárasztás közben, és utána is!)





Parádés akcióban volt részünk, és mindez egy óra leforgása alatt történt, hirtelen a nagy semmiből..
Újból már nem húztuk a botokat, nehogy megzavarjuk a területen táplálkozó pontyokat.
Reggel ébredés után visszanéztük a képeket, mindkét halnál megállapítottuk, hogy 10+-os súlyukhoz viszonyítva, igencsak nagy testűek, szép és egészséges példány mindkettő.
"Természetesen" a délelőtt ismét csendesen telt, de mi már sejtettük, hogy a Pontyok éjfél után indulnak táplálék szerző körútra, és erre az időszakra összpontosítottunk már.
A délután folyamán a gyenge szellőcske is irányt váltott és az észak-észak nyugati iránynak köszönhetően az Amuroknak célzott etetésemen is bejelentkezett az első hal, mindjárt egy gyönyörű Tükrös személyében..
Igazából nem számítottunk kapásra, így volt meglepődés, amikor elfüstölt az állványon a part közelébe letett botom.
Mivel az akksi töltésen volt, így kénytelen volt Robi evezőt ragadni, hogy utána eredjünk a halnak, amit a belógó bokrok közelsége miatt, igencsak indokoltá vált.
Kb 15-20 perces csónakázás után tértünk vissza a stégre, merítőben egy igazi harcossal, ami fotózás után a mérlegeléskor 10,6 kilósnak bizonyult.



Búcsúvacsora Pontyokkal..
Mivel az utolsó éjszakánkat töltöttük a CDL-en, bíztunk abban, hogy a sikersorozat nem szakad félbe, és sikerül még pár halat egy fotózás erejéig a partra csábítani.
Lassan eljött a kora este, így egy kiadós grillezéssel vágtunk neki az éjszakának, amit nevezhetnénk akár búcsú vacsorának is.



Mintha a Pontyok is érezték volna a másnapi indulásunkat, nem akartak köszönés nélkül elengedni minket.
21:40-kor Robinál húzós kapás, majd 10perc fárasztás után, egy gyönyörű tőpontyot szákolhattunk a 24-es Chili-Squid bojlinak köszönhetően, jellegzetes pikkely mintával az oldalán, amit 9,6 kg-ra mértünk.



A vendégek sora itt sem ért még véget, 01:15 körül megérkezett az újabb jelentkező, aminek esze ágában sem volt közelebb jönni a stégünkhöz.
Robi érezte, hogy ez igencsak jó hal lesz, kiadta az ukázt, nyomás utána!
Mikor beértük a halat, leállítottam az elektromos motort, csak a csónak, valahogy nem akaródzott megállni..
Körbe körbe forgatott minket szépen, nekem csak annyi dolgom volt, hogy néha korrigáljam a csónak irányát.
kb 20 perc könyörgés és csónak forgatás után jött fel a felszínre, ekkor már mindketten láttuk, ez bizony a túránk hala lesz!
Még tett pár kört a fejlámpánk fényében, de lassan feladva az erejét, csendben becsúszott a merítőbe.
Örömünk határtalan volt, lassú tempóban elindultunk a stég felé, kíváncsian vártuk a mérlegelés eredményét.
A bölcsőben teljes hosszában megtekinthettük, az izmos és nagy testhez óriási, két tenyérnyi széles farok tartozott.
Ezek után nem volt kérdés, hogyan volt annyi ereje, hogy még a csónakot is megforgassa velünk.
Mérlegelés után kiderült, hogy Robi új rekordpontya 15,84 kg-al vett részt a közös fotózáson.




Robi még bekisérte a derékig érő vízbe a halat, mely összeszedvén erejét, búcsút intett a farkával, és lassan eltűnt a mélyben.
Vissza tértünk a faházba, nekem nem nagyon jött álom a szememre, de talán, ezt a sors akarta így.
Röviddel fél három előtt kaptam egy húzós kapást, amit ismét eredményes merítéssel zártunk.
Az én betyárom is a tízen túliak társaságából érkezett, pontosan 13,6 kg volt a mérlegelésnél.
Miközben vissza engedtem a halat éltető elemébe, már azon gondolkodtam, ha nem lesz több jelentkező, én már azt sem fogom bánni.




Igazából már ránk is fért volna a pihenés, hisz kemény kilométerek állnak napközben előttünk.
Az éjszaka hátra levő része csendesen telt, lassan eljött a reggel, majd az ébredés.
Még pár fotót készítettem a párolgó vízfelszínről, majd megkezdődött a felszerelések össze rámolása, autóba pakolása.



Lassan az utolsó motyó is a helyére került, bezáródott a raktér ajtaja.
Egy utolsó pillantást vetettünk a stégre és a csillogó víztükörre, motor indít, és elgurultunk a büféhez.
Pár szót még váltottunk a Carp Dream Lake "háziasszonyával" Évikével, majd egy kávé elfogyasztása után elindultunk haza.
A kifelé vezető kavicsos úton már nem volt kérdés számunkra, hogy találkozunk mi még veled, kedves Carp Dream Lake!

Összegezve a túráról:
A kezdeti nehézségeknek és a kánikulának köszönhetően, kicsit döcögősen indult a pecánk.
Mivel a lakóhelyünkhöz közel nem igazán található bányató, kevés tapasztalattal vágtunk neki a túrának, de a kitartás, etetési stratégia, valamint a megfelelő csali kiválasztása meghozta a sikert, számunkra.
A Scorpion Chili széria ismét kiválóan teljesített, és a Squid, Liver, Volcano golyóknak köszönhetően, felejthetetlen élményekkel gazdagodhattunk ismét!

Külön köszönet a Darus Fuvar Kft-nek, aki rendelkezésünkre bocsájtotta túránk során gépjárművét, garantálva a zavartalan és probléma mentes utazásunkat.

Feszes zsinórokat mindenkinek!

2K Carp Team
Kohony István-Korpás Róbert