Csapatépítő tréning a Carp Dream Lake-n

Előzetes egyeztetések és telefonálgatások után, pontot tettünk az indulás dátumát illetően,
ami Július 21-től szólt, helyszín pedig a Tornyiszentmiklós határában elhelyezkedő Carp Dream Lake.
Némi eltérésekkel ugyan, de hatan vágtunk neki az egy hetes pecának, valamint az előttünk álló kilómétereknek az ország különböző szegletéből.



A bázisunk a nagy szigeten helyekedett el, ahol kényelmesen feltudtuk állítani a sátrainkat és mindenki számára rendelkezésre állt egy-egy tágas horgászhely.
A csapatból Gábor, Pisti, Kornél és Pista bátyánk bojlis technikával pecázott a két jómadár, Csuma és Laci természetesen a feederezés iparát űzte.



Óriás dévérek földjén:
Mivel a nyár közepén jártunk, ezeknek a halaknak az aktivitása extrém kiemelkedő volt, nagyon nehéz volt őket a horgoktól távol tartani.
Mi bojlisok, legszivesebben inkább elkerülni szerettük volna őket, viszont a feeder team mesterei ezt máshogyan gondolták..
Laci és Csuma, mintha a menyországba csöppentek volna, felismervén a nem mindennapi lehetőséget, szinte megállás nélkül húzni kezdték a kapitális méretű dévéreket, kárászokat.



Csuma, Laci és a darabos dévérek..



Szinte brutális eredmények születtek, amikor 3-4 óra laza peca után (1fő/bot!) lemérlegeltük a halaikat a szákokban.
Átlagosan 30-40kg körül mértünk nekik, szinte alap volt az 0,5-1kg-os dévér a kapitálisak 1,8-2kg-ot is elérték.





Alaposan le lett tesztelve a Feeder és Fluoro pop up család, egy nagyon fogós csali született!





Sokszor volt úgy, hogy a kosár le sem tudott ülni a mederfenékre, szinte azonnal felszippantotta a feeder pop up-ot egy mohó dévér...









A kárászok is jó kondiban voltak, már ha szóhoz engedték őket jutni a keszegek...



Eredményes és aktív pecájuk egész héten kitartott, nem volt megállás, általában csak éjszakára tették le a finom pálcákat.
Lacinak azért a pontyból is jutott egy szépség..



Mondhatnánk azt is, keszegből is megárt a sok, elő a potykákkal..
Ami a helyválasztást és a lehetőségeket illeti, szinte mindent meghorgásztunk amit csak lehetett, nem volt két egyforma adottságú helyen elhelyezett szerelék sem.
Kerültek szerelékek a pupokra, törésekre, nádas elé, meder középre és még sorolhatnánk.
A meghorgászandó vízmélység is változó volt, 4,5-től a sekélynek számító 1-1,5 méterig terjedt.

A cikk elején szó volt a fehérhal állomány extrém aktivitásáról, amit igyekeztünk lehetőleg messzire elkerülni, ilyen-olyan sikerrel..
A kezdeti etetések során általában 4-5kg-ot szortunk bójánként, ami 20 és 30mm-es natur fish-ből tevődött össze, némi pellettel és maggal kiegészítve, CSL-el nyakon öntve.
Azonban a napközbeni frissítések során hamar rájöttünk, mire a pontyok az etetésre érnének, szinte semmi nem fog maradni a beszórt kajából.



Szerintem nem túlzás volt olyan, amikor 10kg vegyes mix is bement bójánként, vagy a két bója közötti távolság volt összekötve, ekkora mennyiséggel.
A csalizás sem volt gondtalan, hiába volt fent a dupla 20-as vagy 30-as méret, napközben két-három óra után ha nem volt kapás, csali sem volt az előkéken.
Egyébként mindenféle csalizási variációt kipróbáltunk, váltogattuk az ízeket
(halas, natur, fűszeres, édes) valamint a méreteket, előkéket.
Kitalálhatjátok.. "nap közben" az első pár napban nem volt sem kapás, sem pedig ponty..



Viszont, amint a nap leáldozott a horizonton, vagy teljesen besötétedett, megjelentek a pontyok is az etetéseken.





 

Ami az első napokban megfigyelhető volt, hogy a pontyok naggyából este nyolc és kilenc óra környékén érnek oda az etetéseinkre, sikerül egy két darabot csipni belőlük, azután tovább állnak, majd pirkadatól max 8-ig ismét az etetésen tartózkodnak, rövid ideig.



Gábornak és Pistinek sikerült két sodrófát is elcsípni az éj leple alatt.
                      

Egyébként a potykák az egyhetes túra során végig tartották a menetrendet, talán a túránk utolsó két napján volt az, hogy nap közben és délután is fogtunk az előttünk vonuló pontyokból.
Részben ez annak is köszönhető volt, hogy az addig egyenletesnek mondható időjárás megváltozott, értem ezalatt a szél irányát, vagy a gyorsan érkező záport, zivatart.





Jó kondiban lévő tükrösök..



Szokás szerint, ahol jó a társaság ott még a kapásmentes időszakok is remek hangulatban telnek, fogyott a pálinka, nevetéstől harsogott a vízpart, vagy a bográcsban rotyogott valami kis finomság.
Ha nem a csalizásokon, vagy egy jó bojliról, szerelékről beszégettünk, folyamatosan repkedtek a poénok, viccelődtünk egymással.



Egyébként Gábor remek szakács volt, gusztusos falatok kerültek az asztalra, étvágyban amúgy sem volt hiány, senkinél.
Ha nem a bográcsban rotyogott valami, akkor a tárcsán sercegett a sült hús és kolbász.



Szerencsére, nem csak mi voltunk az étvágyunknál a pontyok is meghálálták a terített asztalt.
Szépen beértek az etetések a bojákon, csillapodtak a keszegek, egyre szebb halakkal ajándékozott meg minket a tó szelleme.

               
Hibátlan bányatavi tövesek Gábor és Kornél kezében..

A két Pisti és a két tükrös, szép kis társaság..:)

Valami lóg a levegőben, érkezik a nyári zápor..

Ahogyan minden jónak egyszer vége szakad, mi is közelítettünk a túránk végéhez.
Eredményes napokat hagytunk a hátunk mögött, kapitális dévérek, 10-15kg feletti pontyok tarkították a repertoárt. 
Remek hangulatban telt el az együtt töltött idő és mivel a halak kapókedve is alább hagyott, nyugodt szívvel kezdtünk neki a felszerelések rendezgetésének, össze pakolásának.
Mindenki számára feledhetetlen élményekkel zárúlt a túra, így nem volt kétséges a jövő évi folytatás sem.
Köszönjük figyelmeteket, eredményes 2020-as szezont kívánunk mindenkinek!
A túra résztvevői:
Ujszegi Gábor, Horkai Kornél, Jenei István, Kohony István, Erdős László, Csabai János (Csuma)