Misel Zadravec: Tavaszi horgászat a Rainbow Lake-en

Ki szerettem volna próbálni magamat ezen az érdekes vízen, és kíváncsi voltam, hogy a nagynevű európai horgászok és csapatok által intenzíven horgászott pályán milyen esélyeim vannak.

2012. március 28-án, négyen indultunk neki a 2000 km-es, 22 órás útnak. Ausztrián és Németországon keresztülautózva a francia határ előtt 10 órás pihenőt tartottunk, így 29-én az esti órákban érkeztünk meg a világhírű vízhez. A helyszínen a magyar utazásszervező fogadott, és másnap reggel üdvözölt minket a tógazda is. A bemutatkozás és a welcome drink után elfoglaltuk helyeinket. A tó és környezete ápolt és tiszta volt, látszott, hogy rendszeresen szakavatott kezek gondozzák – persze szerintem ehhez ilyen mentalitású horgászok is kellenek.

A sors kezében
Amennyiben a Szivárvány-tóra közvetlenül akartam volna helyet foglalni, úgy majdnem három évet kellett volna a várnom a lehetőségre, de mivel tudomásomra jutott, hogy egy magyar utazásszervező vállalkozás rendszeresen foglalja az egész tavat – és némi felárral ugyan, magyar horgászokat közvetít a tóra –, a várakozási idő 1 évre csökkent.

A helykiosztást – a versenyekhez hasonlóan – sorsolással döntik el, így vállaltam azt a kockázatot is, hogy egy abban az időszakban kevésbé jónak számító helyet kaphatok. Ez sikerült is, mert a 6-os helyet húztam a sorsoláson, ami szélsőséges időjárás esetén nem mondható igazán nyerő helynek.
A két csapatunk egyikét Varga Kornél és Gaspar Nahtigal teszthorgászok (ők még kedvezőtlenebb helyet húztak, mert 5-6 méteres nyílt, akadó mentes víz terült el előttük – tavasszal), a másik párost pedig Jankovics Zoltán és jómagam alkottuk.

A Rainbow-n elengedhetetlen a zsinórvezetõk használata

Az első kapásra reggelig kellett várnom – egy 4 kg-os pontyocska volt a tettes –, de a következő már aznap délután bekövetkezett. Fárasztás közben éreztem, hogy a vendégem jóval nagyobb az előzőnél, ám a cél előtt a szerelésem hirtelen megkönnyebbült. Az átvizsgálás után megállapítottam, hogy a készen kapható előkém műanyag klipsze nyílt szét – ezt a dolgot ekkor még a véletlennek tulajdonítottam, de amikor még aznap este ugyanarról a helyről egy 20,5 kg-os ponty (Betyárka, ahogy én nevezem) jelentkezett, a szákban vettük észre, hogy a klipsz itt is szétnyílt, és hajszál híján ez a halam is ismeretlenül távozott!

A bivalyerős éjjeli óriás - a súlya 20,5kg

Az említett kiegészítő termékkel semmi bajom nem volt eddig, de úgy látszik, hogy a gyártási technológia megváltoztatása a kárára vált, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan orvosolni fogják ezt a problémát.

13 golyó
Etetési taktikámnak nem horgászati logikája volt, hanem a másik nagy hobbimból ültettem át, a következőképpen: mivel Barcelona-drukker vagyok, ezért Messi számához (10-es), hozzáadtam a túra idején játszott meccsen a Milannak rúgott gólok számát (3 gólt rúgtak). Tehát 13 darab bojlit szórtam a horog köré…

Halak, front, váltás
Másnap dél tájban ismét vendégem volt egy 21,5 kg-os ponty, egy fénykép erejéig, fárasztása minden probléma nélkül történt.

A „Nagybajszú” becenevet kapta

A sekélyebb (1-1,5 méteres) vízben horgászó sporttársak is nagyon szép és sok fogást produkáltak, ám a második kapitális halunk utáni sűrű záporokkal tarkított frontbetörés következtében a kapások száma drasztikusan lecsökkent az egész tavon. Olyannyira, hogy nekünk két napig egyetlen ponty sem jött! A hosszú némaság végén aztán elcsíptem néhány 4 és 14 kg közöttit, Zolinak pedig a másik álláson három kapásból mind a hármat sikerült szákba terelnie, köztük egy 21,7 kg-ost!

Jankovics Zoli és egy szépségdíjas 20 feletti

A helycserét követően folyamatosan a halakat kerestem; egész héten négy kapást jegyeztem, (a legnagyobb egy 16 kg-os volt), ezalatt társam az első pozíciómból három húszpluszos példányt sikerült fognia – az összes kapásunk 80%-a egy helyről történt.

Egy 16 kilós a sziget mellõl

Másik csapatunknak nem volt ilyen szerencséje, nekik összesen három kapásuk volt, de az egyik egy 30,2 kg-os pikkelyes pontyot eredményezett. Nekik ezzel hálálta meg a tó kitartásukat.

Gaspar Nahtigal és a 30,2 kilós pikkelyes

Csalizásként 1 db 20-as bojli vált be, melyből kétféle bizonyult sikeresnek: az egyik a tesztelés alatt lévő Dream-szériás Hemp Bombra keresztelt bojli volt, a másik pedig a Carp Zoom égisze alatt forgalmazott Spice Bomb sorozatból került ki.

Kevés tükröst fogtunk, de azok majdnem 
mindegyike túllépte a 20 kilót

Horgásztúrának és élménynek tökéletes volt a Rainbow Lake – egyéni rekorddöntögetésre másoknak is figyelmébe ajánlom –, de mivel Magyarországon is léteznek hasonló tavak, melyeken ekkora méretű halak találhatóak, egyelőre nem tervezem gyors visszatérésemet. Számomra a nagy kiterjedésű, természetes vizek a vonzóak, mint például az Ebro, vagy a Balaton, melyen jelenleg is kéthetes túrámat töltöm Szabó Tomi barátommal. Remélem, ennek sikereiről hamarosan be is számolhatok…

Mindenkinek görbüljön!

Misel Zadravec