Július 23-án elindultam Zalacsányra – a Balaton észak-nyugati régiójának egyik erdős völgyében elhelyezkedő tavára – egy hétig tartó, teszteléssel egybekötött túrámra. Mivel azelőtt még nem halottam erről a vízről, türelmetlenül vártam, hogy mielőbb megpillanthassam…
Csendélet...
Egy alapos tesztelő túrát mivel is lehetne jobban feldobni és még izgalmasabbá tenni, ha nem egy ismeretlen helyszínnel. Ezúttal így alakult számomra a kaland, bár társaim között akadt azért olyan, akinek nem számított újnak a zalai horgásztó.
A parton már lesték érkezésemet romániai barátaim: Pepe (Románia Misel Zadravec Carp Baits termékforgalmazója), István (Zadravec Baits Test Team Romániai teszt horgásza) és Laci, aki már előtte horgászott ezen a tavon. Együtt elfoglaltuk a számunkra kijelölt szakaszt, ami a tó hátsó részére esett, majd meg is kezdtük a hatnapos expedíciót. A csendes kis félreeső állás nyugalmát a mellettünk elhelyezkedő főút zaja zavarta meg, de a gyönyörű táj kárpótolt minden negatívumért.
A túlparti fák elé horgásztunk
Előkészületek
Hétfő reggel nekiláttunk a horgászatnak, mindenki megkereste a számára legsikeresebbnek ígérkező horgászhelyet: én csónak segítségével letapogattam az ígéretes részeket és már meg is voltak botjaim számára az ideális pontok. Ezután alapozó etetés következett, ami a sorozatgyártás előtt álló – és a teszthorgászaim által letesztelt – etető- és horogpelletekből, kenderből valamint bojliból állt. Csalizás végeztével pedig kezdődhetett is a műsor.
A meghorgászandó terület a tópart másik oldalán volt, körülbelül 40-50 méterre a parttól. A csalikat a fák lombozata alatt kellett felkínálnunk az arra bóklászó halaknak, mivel a nappali órákban ezen az árnyékos útvonalon jártak. Érdekes pecázásnak néztünk elébe…
Két bojli, amely már sok vizen bizonyított.
Az újszériás pelletek jelesre vizsgáztak.
Amurok közt
Néhány órácska múltán már kezdtek megjelenni az első amurocskák, átlagsúlyuk 9 kg körüli lehetett, jöttek a kapások egyre-másra, de pontyoknak még színét sem láttuk.
Zalai torpedó.
Csaliztam fűszeres halas jellegű bojlikkal, de az egyikre feltűztem egy kenderes alapú bojlit, amit Hemp Bomb név alatt ismerhetnek majd meg a horgászok. Hát bizony ez a bojli nagyon bevált és egyre másra kezdtem fogni a szebbnél szebb amurokat vele. Közben Pepe és István is szépen fogdosták őket, majd jónéhány fotózás következett. A torpedó kapások között megtisztelt egy-egy szép ponty is a jelenlétével, de ezzel együtt az amur dominált, ezért tovább nyomultunk a Hemp Bomb bojlival, hogy hátha horogra csaljuk a bandavezért.
A Hemp Bomb (kendermagos) bojli volt az amurok kedvence.
Pontyokkal
Eljött az első éjszaka, és észrevettük, hogy a pontyok aktivitása megnőtt. Sikerült is egy párat horogra csalni – leginkább a fűszeres halas jellegű bojlikat vették fel.
Szépséges zalacsányi töves.
A következő napok hasonlóan teltek: a nappali horgászatra egy szem bojlival csaliztam, de azért éjszakára feltűztem 2, illetve 3 „vonatocskát” is. Mellette próbálkoztam még más ízekkel, amik más vizeken és versenyeken is nagyon beváltak. Ilyen az „Ocean Killers+Squid” ízesítés, amit igen előszeretettel kezdtek enni a pontyok és az amurok.
Az időjárás közben váltakozó volt, kaptunk esőt, gyors záport, erős szelet, napsütést, egyszóval hideget-meleget, és ez némely esetben a halak kapókedvét is befolyásolta.
Filmezve
A csütörtöki napon megérkezett a forgató csapat két tagja, Zsolt és Gergő, akik jó barátaim is egyben. Tervben volt ugyanis egy kis rövidfilm elkészítése: a bojli családok bemutatása, az új etető- és horog-pellet paletta bemutatása, beszélgetés a termékekről, technikai részletek megbeszélése és az újdonságokról is lerántottuk a leplet.
Forgatás közben - akcióban a csapat
A filmezés közben szinte „füstöltek” a kapásjelzők, mivel az amurok igen kíváncsi kedvükben voltak… Első sorban a Hemb Bomb bojli után érdeklődtek, aminek persze a stáb is nagyon örült, hiszen éles bevetésen mutathattuk be termékeink fogósságát.
A tó szépsége és a környezete igen magával ragadó, ezért úgy határoztam, hogy novemberben újból meglátogatom, de akkor már a gát környéki mélyebb terüketekre leszek kíváncsi. Láttam és hallottam is, hogy a vizet nagytestű koi pontyok is lakják, melyekért – és egy pár fotó kedvéért – érdemes újból útra kelni és eltölteni egy pár napot a Zalacsányi-horgásztavon.
Addig is… mindenkinek görbüljön!
Misel Zadravec