Misel Zadravec: A kapitális pontyok Kárpátokon túli birodalmában
Az egész történet úgy kezdődött, hogy 2011 tavaszán baráti meghívást kaptam Romániából, hogy látogassak el egy horgászat erejéig a Tancabesti-tóra, ami a legendás Raduta-tározó tőszomszédságában helyezkedik el. Ezt semmiképpen sem szerettem volna kihagyni, hiszen 2000 és 2004 között nyolcszor jártam az akkor méltán nagyhírű Sarulesti-tavon, ahol feledhetetlen élményeket szereztem; gondoltam, itt sem lesz majd másképpen.
A 18órás autóút végén elfáradva, de izgalommal telve érkeztünk meg a tározóhoz
A térképen jól látható midkét Tancabesti-tó rajza
Érdekességek, óriások
Információim szerint a tavat eredetileg mezőföldek öntözésére alakították ki, mérete körülbelül 150 hektár. A mostani tulajdonosok elmondták, hogy a hely igazi különlegességei az úszó szigetek, amelyek összterülete körülbelül 50 hektárt tesz ki. Folyamatosan mozgásban vannak, ezáltal nem lehet róluk horgászni! Az itteni pontyoknak a megfelelő élettéren kívül rengeteg természetes táplálékuk van, így igen erősek és hatalmasra nőnek. A nem hivatalos pontyrekord még 1997-ben született, amikor is a halászok egy 37 kg-os matuzsálemet fogtak ki hálójukkal. Sajnos annak a pontynak nem volt szerencséje, mert végül a konyhaasztalon kötött ki. Napjainkban ez már nem történhet meg; a tulajdonosok nagyon ügyelnek a halállomány megóvására. Ha már a rekordoknál tartunk, mindenképpen meg kell említenem azt is, hogy a harcsa populáció is rendkívüli: fogtak már itt 110 kg feletti példányt is!
Haladó szabályok
A tó környezete, a kezelők áldozatos munkájának köszönhetően nagyon kultúrált, a 30 db kialakított horgászhely ideális a hosszú időn át tartó táborozásra is.
A szabályok engedik, hogy négy bottal is lehessen horgászni, valamint minden modern segédeszköz (csónak, etetőhajó, bója, stb.) alkalmazását is lehetővé teszik. Nagyon vártam már az indulást. Az előkészületek napokkal azelőtt megkezdődtek, hogy Jovo barátommal nekivágtunk a hosszú útnak. Szlovéniából pillanatok alatt átértünk Magyarországra, ahol az autópályáknak köszönhetően elég gyorsan haladtunk. A nehézségek akkor kezdődtek, amikor átléptünk a magyar-román határon: Romániában körülbelül 650 km, kanyargós, rossz minőségű úton történő utazás várt még ránk, amit tovább nehezített a rengeteg kamion és a romániai sofőrök vezetési stílusa, amely hagy némi kívánnivalót maga után. Végül 18 óra autózás után érkeztünk meg célunkhoz, s ennek nagyon örültünk.
Ezt követően volt időnk körbenézni a környéken, amíg házigazdáinkra vártunk. Találtunk egy remek kis éttermet is, ahol finom ételeket szolgálnak fel, valamint nem túl távol tőle egy térképet is, amely a tavat mutatja be az idelátogatóknak. A háziak megérkezését követően sikerült megismerkednünk a tó tulajdonosaival is, akik legnagyobb meglepetésünkre első szlovén horgászként üdvözöltek bennünket. Rövid beszélgetést követően – minden formális dolgot elintézve – végre elindultunk a tavon a Pepe gazda által részünkre lefoglalt horgászállásunkra.
Pepe jó gazda módjára, óvja, védi a halakat
Az első nagyokig
A korábbi egyeztetések alkalmával Jovoval a PILHAM nevű helyet választottuk ki. Az időjárás nem kímélt bennünket, nagyon meleg volt, a hőmérő bőven 30 Celsius fok feletti értéket mutatott. Fáradtság gyötört, na meg a nagy hőség… de bennünket nem zavartak sem a tábor felállításában, sem a horgászhelyek keresésében. A meder feltérképezésekor gyorsan kiderült, hogy az aljzat főként egyenletes, nem sok törés tarkítja és gyengén iszapos. Előzetes információim szerint a vizet rengetegen ponty lakja, ezért úgy határoztunk, hogy első etetésként gazdagon megterítünk a halacskáknak.
Az összekeverés után kb. 30-35 percet hagytam állni
A bojlikhoz mixeltem pelleteket, amelyeket leöntöttem monster crab ízesítésű CSL amino goodness-szel, ezt követően jól összekevertem. Körülbelül 30-45 percet hagytam állni a beetetés előtt, hogy minél jobban magukba szívhassák a darabkák a rájuk locsolt CSL-t.
Elkészítettük az alapozó etetést, behúztuk készségeinket, majd ezt követően vártuk az első kapást, ami körülbelül egy óra múlva be is következett. A ponty négy kilós volt, ezért rögtön változtattam is a csalizáson: két botra két szem 20 mm-es bojliból készítettem hóembert, valamint a másik két botra pedig szintén két szem 20 mm-esből, plusz egy szem 20 mm-es pop-up bojliból tálaltam fel egy-egy vonatocskát – ahogyan azt viccesen nevezni szoktam.
A három szemes vonatocska
A csalizásnak köszönhetően másnap nem is fogtunk 8 kg alatti halat, de az igazán nagytestű pontyok még nem érkeztek meg a környékünkre. Továbbra is intenzíven etettünk, reggel is és este is, valamint minden kapást követően három marék bojlit szórtunk a horog köré a visszahúzáskor. A túra harmadik napján már nem maradt idő pihenésre, a pontyok félóránként elhúzták valamelyik végszerelékünket. Ekkorra megérkeztek a termetesebb egyedek is: ezen a napon a legnagyobb látogatónk 19,4 kg-os volt.
A túra legnagyobb halát Jovo fogta, a szépségdíjas hal súlya 19,4 kg volt
Eső után
Éjféltől reggelig kicsit alábbhagyott a nagy lendület, de ezen nem is csodálkoztam: folyamatosan figyelve a nálam levő barométert, számítani lehetett rá, mivel elég komoly időjárás változást jelzett. A negyedik napon már hajnalban etetni indultam. Azt gondoltam, hogy biztosan kiadós zivatar csap le a térségre. Nemsokára meg is érkeztek a felhők erős széllel párosítva, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tovább is állt a vihar. Ezt követően megint elindultak a kapások, még intenzívebben, mint előtte. A negyedik napon 16,2 kg-ig jutottunk. Elhatároztam, hogy tovább variálom az eddig bevált csalikat és megpróbálok még jobban szelektálni velük. Még otthon – az indulás előtt – gyártottam 28 mm-es süllyedő golyókat, illetve négy ízben 20 mm-es fluo pop-up bojlikat. Mindjárt elő is kerestem őket, és két botomra két-két szem 28-ast golyót faragtam össze hóember formációban. A következő két botomra egy szem 28 mm-es és fölé egy szem 20 mm-es fluo pop-up került.
Az új kombináció meghozta a várt eredményt, ugyanis 10 kg alatti halat nem fogtunk ezután, amivel az is együtt járt természetesen, hogy a kapások száma lecsökkent – ám ez bennünket abszolút nem zavart, mivel innentől szinte minden hallal szép fotókat készíthettünk.
Egy erős tőponty, mely naplemente előtt érkezett
A nagyméretű csalikkal remekül sikerült szelektálni
A túra végére megállapítottuk: nem biztos, hogy jó ötlet volt az elején nagy etetést alkalmazni, mert azzal odacsaltuk a rengeteg kisméretű halat, amelyek gyorsaságuk és éhségük miatt intenzíven táplálkoztak a terített asztalon, megzavarva ezzel a nagyobbakat. A horgászat végére már nem etettünk gyakran és akkor is csak keveset. A lehelyezett végszerelék köré 8-10 szem 28 mm-es bojlit dobtam, így fogtam a legtöbb termetes pontyot az utolsó két napon, amikor is összesen 16 darabot jegyezhettünk ezzel a módszerrel: egy sem volt 10 kg alatti, viszont hét darab 14-18 kg közötti példány is akadt közöttük. Nagyon elégedettek voltunk az eredménnyel, hiszen ismeretlen helyen bizonyítottunk. Először látogattunk el erre a tóra, de biztos, hogy nem utoljára. Legközelebb már az első napon tudni fogom, hogyan is kezdjek neki az itteni horgászatnak. 2012-ben pedig olyan horgászatot fogok szervezni, ahol az egész tó lefoglalásával csak szlovén és magyar horgászok tölthetnek el velem egy 10 napos horgásztúrát!
Mišel Zadravec és Rajbar Jovo
