Misel Zadravec: Két hét a balatonon

Előzmények, következmények

Azért választottam a Balatont, mert érdekelt a saját tapasztalás, ugyanis nagyon sok fórumon hallottam, hogy nincs benne hal, illetve az új rendelkezések szerint lehetetlen rajta fogni. Tehát ellátogattam a Magyar Tengerre, jóllehet számomra érthetetlen a közelmúltban bevezetett szabályozás; a környékbéli vendéglátók panaszkodtak is arra, hogy ezzel „jól elintézték” a horgászturizmust, mert alig jön C&R (fogd meg és engedd vissza) elveket követő pontyhorgász a tó partjára.

18 likós fenséges pikkelyes

Egy kis reménysugár, hogy a rendszeresen itt horgászó sporttársaktól hallottuk, hogy talán elkezdődött egy kezdeményezés a bojlis horgászat irányába, mely arról szól, hogy aki rendelkezik klubtagsággal, az alkalmazhatja a behúzásos horgászmódszert, de nem tarthat meg semmilyen halat, hanem azonnal vissza kell engednie zsákmányát. Ez esetben érthetetlen, hogy akkor miért nem lehetett a kezdetektől így cselekedni, egy kis időt adva a klub megalakulására, és miért kellet azonnal drasztikus szabályokat bevezetni.

A jövő nagypontya

Érdemes megemlíteni annak az öt német sporthorgásznak az esetét, akik eljöttek messziről szerencsét próbálni. Úgy kezdték el a horgászatot, ahogy az előző években is tették, de sajnos a balatoni fogási napló csak magyar nyelven olvasható, írásos tájékoztatót az ő nyelvükön sehol nem találtak. Természetesen az ellenőrzés során elvették engedélyeiket, miközben ők az új rendről mit sem tudtak…

Vélhetően többet nem látogatnak majd hozzánk, és bizonyára nem ők lesznek az egyetlenek, akik így fognak reagálni. Ami furcsa számomra, hogy egyszerűbb lenne egy felső súlykorlátozást megszabni, semmint a kapitális halakat fejbe vágni – a maximalizált súlykorlát szinte valamennyi vízen be van már vezetve. Véleményem szerint, ha ezek a szabályok ebben az irányba változnának, akkor a Balaton néhány éven belül Európa legjobb pontyos vize lehetne.

Egy stégen táboroztunk

Április 24-én délután érkeztünk meg a tó északi partjára. Már akkor meg mutatta igazi arcát a Magyar Tenger, mert olyan viharos szelünk volt, hogy a viharjelzés mellett csak a bójánkat tudtuk letenni, a parttól 90 méterre, amelyet kisebb szélben még biztosan meg tudtunk dobni…

A horgászat

Tomival megegyeztünk abban, hogy minden kapás után váltjuk egymást, függetlenül attól, hogy kinek a botja jelzi a vendéget a horog végén. A szabályoknak megfelelően az etetést is csökkentettük; kezdetben főtt tigrismogyorót, kukoricát és bojlit szórtunk, a horogra pedig 2 darab 16-os golyót raktunk eleinte. Egy nap után jelentkeztek első, 2-3 kg átlagsúlyú potykák – így hamar megállapíthattuk, hogy  ezúttal a fűszeres ízeket kedvelik őkelmék. Mikor már egymást követték a kapások, nyilvánvaló volt, hogy beérett az etetésünk, így hát a 16-os bojlikról 20-asokra váltottunk, ennek következtében a halak mérete is növekedésnek indult, mert 5 kg-nál kisebbek nem jöttek, de fogtunk 14 és 18 kg-os példányokat is (ők a Carp Zoom Spice Bomb szériára jöttek).

Az erős szeles időt felváltotta egy négynapos, harmincfokos nyár: légmozgás alig mutatkozott, kapásaink száma napi 6-8-ra csökkent, de a kora hajnali érdeklődők mindig beköszöntek. Akkor – a taktika változtatásként – már csak bojlival etettünk, és a horgokra minimum egy – egy napig a szabad levegőn szárított – 28-as plusz egy 20-as bojlit raktunk. Akadt olyan íz, amiből nem állt rendelkezésünkre 28-as, ebben az esetben három darab 20-assal csaliztunk. Ennek hatására a kapások nem ritkultak, ugyanakkor a halak súlya sem került 8 kg alá, továbbá a keszegek sem szopogatták le a horgon lévő csemegéket.

a 28-20 mm-es kombináció

és a három szem 20 mm-es "vonatocska

Pontyaink fele-fele arányban volt pikkelyes és tükrös, valamint sikerült egy 10,6 kg-os nyurgát is fognunk. Túránk csúcsának egy 24,6 kilós hatalmas Balatoni tükörponty bizonyult, melynek a Dream-széria Hell Spice 28-asa tetszett meg.

24,6 kilós matuzsálem

Bár kéthetesre terveztük a horgászatot, az utolsó napokra egy viharos déli széllel kísért frontbetörést kaptunk, s mivel a méternél magasabb hullámok miatt sem etetni, sem horgászni nem tudtunk, ezért két nappal előbb be is fejeztük kirándulásunkat.

Tomi és egy hibátlan balatoni töves

10,6 kilós sodrófa

Gondolatok:

A víz nagysága és a környezet szépsége engem örökre rabul ejtett, ám ahhoz, hogy ez másokkal is megtörténhessen, szerintem a horgászati szabályozásban más irányt kellene bevezetni. Azzal egyetértek, hogy a régi sem volt jó, de véleményem szerint az új még rosszabb lett... Ennek ellenére az idén többször visszatérek, hogy minél jobban megismerhessem a magyar kincset. Balatoni kalandom után kedvenc sóderbánya tavamra látogatok, ahol már két éve tag vagyok, remélem hasonló sikerekről számolhatok be nektek.

Ezen a pontyon jól láthatóak az ívás jelei:
hasát a nádtorzsák 
szabdalták

Bízom benne, hogy hamarosan a Balatonon iskorlátozva lesz az elvihető pontyok felső súlyhatára

Mindenkinek görbüljön!

Mišel Zadravec